Ahogy nekem tetszik / Ahogy tetszik a Kamrában / PRAE.HU

Tehát: rögtön levesz a lábamról a szöveg. Humoros, keveredik benne régi és új, tele van kulturális utalásokkal – ha észreveszed, jólesőn beindul az önjutalmazási reflex –, ráadásul elegáns a stílus és a nyelvezet, nincs izzadságcsepp. Csöppet nehéz követni az agymenéseket, minden második poén esik le, de így is jó, ha akarom: újranézhető. „És bár komoly jóindulattal sem nevezhető mozgalmasnak itt az élet, nekünk így is megfelel, barátunk a bokor, könyvünk a kő, tanárunk itt e táj. Nem tudhatom, másnak mit jelent.” Nádasdy Ádám fordításából Závada Péter írt szövegkönyvet, Radnai Annamária dramaturg közreműködésével. Nádasdy precíz, könnyed Shakespeare-fordításai eleve bejönnek nekem, Závadáék pedig ezt a változatot úgy csűrik-csavarják, szedik szét és rakják össze, ropogtatják, „slamesítik”, aktualizálják, hogy az eredmény móka és kacagás, eleget téve a mai romantikus vígjátéki követelményeknek.

Helyszín az Ardeni-erdő, ahol a szereplők számkivetettként élnek afféle hippi-életet. Ehhez hozzátesz a zene – amolyan örömzenélés az eleje meg a vége, egyébként az előadásban szereplő Keresztes Tamásnak köszönhetően. Love Is in the Air – mondjuk ez a szám pont nincs, van viszont prózában angolul a cím: As You Like It. Négy szerelmes (?) járja az erdőt, hogy próbára tegye magát, s megtalálja – minden értelemben – párját. A darab elsőszámú párja, Rosalinda és Orlando (Borbély Alexandra és Tasnádi Bence). A jóképű, jókötésű fiút gonosz bátyja, Olivér (Dankó István) apjuk halálát követően egy militáns hajlamú, tar-copfos-harcművész frizurájú fickóval, Charlesszal (Hegymegi Máté) meg akarja öletni: ez ugyan nem sikerül, de a báty kiutasítja öccsét a családi birtokról. Irány az erdő, hűséges öreg szolgálójával, Ádámmal (Ujlaki Dénes). Olivér is beveti magát a rengetegbe, útközben összetalálkozik a szintén száműzött Herceggel (Kocsis Gergely), aki – némi skizofrén beütéssel kettős szerepben, ugyanis a másik herceg ugyanő – saját magát űzi el, amúgy hihetően. Rosalinda az ő lánya, Célia (Pálos Hanna) pedig a gonosz Frigyes hercegé. A két lány mégis legjobb barátnők, kissé túl is teljesítenek. Célia: „Hát te nem érzed, itt mélyen, hogy mi egyek vagyunk? Mint Juno két hattyúja. You know? Bonnie és Clyde, Jules és Jim (…). Heiner és Müller. H&M, C&A?”. Végignézik a látványos birkózást, később, az egyik ötletes „filmes” visszajátszásnál (a szereplők úgy mozognak, mintha a filmet visszafelé pörgetnék) derül ki, hogy Rosalinda akkor és ott szeret bele a hősként küzdő Orlandóba („Szívemmel csak ő tudna megbirkózni.”) A lány férfinak öltözik, inkognitóban követi szerelmét, Célia és Penge (Keresztes Tamás) kíséretében. Találkozik Orlandóval, aki nem ismeri fel, és mint férfi a férfinak beszéli el szerelmi bánatát. Rozalinda cselhez folyamodva próbálja kigyógyítani – le sem tagadhatná női praktikáit.

Egy másik pár tagjai a butuska, ízig-vérig falusi lány, Audrey (Kiss Eszter) és az „okos bolond” Penge, aki olykor kacifántos élcekben villantja meg okosságait. Náluk a testi szerelem a lényeg, semmi érzelmi túltengés. Audrey Pengéhez: „Nem akarod, hogy tisztességes legyek?” Penge: „Nem bizony. Hacsak nem volnál rusnya. A tisztesség és a szépség együtt túlzás. Mint cukorra mézet önteni. Vagy csillámpónira epres shake-et.” A harmadik kettős, Célia és Olivér a villámrandiban hisznek, csak lelki faksznit ne. A negyedik pár: a plátói szerelem. Phébe, a könyörtelen úrnő (Ónodi Eszter) és Silvius, az imádó. Tőle hangzik el kedvenc szövegrészletem, melyben a szerzőt is megidézi. Jacques-nak (Fekete Ernő) mondja: „Nem ilyen „maybe, baby”, hanem „crazy in love”, érted? Szevasztok. Jött egy felhő. Leszállt közénk. S mi felszálltunk rá. Oly könnyedén. Égő vágy… – Shakespeare, vágod? Veled nem volt még ilyen?” Jacques magányos megmondóember, keveset szerepel, mégis központi figura, elmondja a híres monológot az emberi létezés hét szakaszáról, plusz a még híresebb shakespeare-i egyszemélyest, a „Színház az egész világ…” kezdetűt, melyet jó érzékkel meghagytak az alkotók az eredeti Szabó Lőrinc-fordításból. A szerelmesek közül Orlandóék kilógnak a sorból, kapcsolatukat nem lehet egyetlen sémára ráhúzni, ellentétben a többiekével – ők a főszereplők, ha különben nem volna egyértelmű. A kiegyenlített mezőnyből, a kifejezetten jó színészi teljesítmények közül is kiemelkedik Borbély Alexandra játéka, kiválóan példázza a Katona intellektuális, ízléses vonalát: otthonosan mozog a kortárs és a klasszikus felfogás harmonikus keveredésében, hatásosan sikerül mélységet vinnie a némileg üresfejű fiú-lány karakterbe.

Kovács D. Dániel rendezése passzol a szöveg pezsgéséhez, fiatalosságához. Mintha a rendezői fordulatok fő feladata volna kiszolgálni a szófordulatokat – ez elegáns stratégia. Eltalált a jelmez is, főleg Pengéé, akinek egzaltált bolondosságához illik a nadrágként viselt, kapucnis, lila melegítőfelső. De szimbólumként is működik: nála minden lazán fordítva van, kihangsúlyozva groteszk humorát. Összességében minden részlet ül, és itt nem állom meg, hogy ne idézzek még egy idevágó „pengéset”: „A fáradtság mint állítás, lehet, hogy ül, de az ülés mint érv sajnos nem áll meg önmagában. És az is kérdés ugye, hogy kinek melyik fekszik jobban.” A produkció jókor van jó helyen: a Kamrát átjárja a tavasz, a szerelem, a jókedv és a megújulás. Nekem fekszik, akarom mondani, tetszik.

William Shakespeare: Ahogy tetszik

Fordította: Nádasdy Ádám

Szövegkönyv: Závada Péter

Szereplők:

Borbély Alexandra

Dankó István

Kocsis Gergely

Fekete Ernő

Hegymegi Máté

Keresztes Tamás

Kiss Eszter

Ónodi Eszter