2001-ben a Boston Globe főszerkesztője nyugdíjba vonul, helyettesének pedig a Miami Heraldtól érkező Marty Baront (Liev Schreiber) nevezik ki. A Spotlight oknyomozó újságírókból álló csapata (Michael Keaton, Mark Ruffalo, Rachel McAdams) a szokásos korrupciós és bűnügyi esetek kivizsgálásával foglalatoskodik, új főnökük azonban egy sokkal kényesebb ügyre állítja őket. Olvasta, hogy egy ügyvéd szerint a bostoni bíboros tudott arról, hogy egyik papja éveken át molesztált gyerekeket. Ez az ötlet senkinek nem tetszik a szerkesztőségből: Baron az első olyan editor a lap történetében, aki nem Bostonban született, ráadásul zsidó származású, a többiek viszont jól tudják, hogy a lap olvasói nagyrészt hívő helyi katolikusok. Kelletlenül ugyan, de hozzáfognak a munkához, és olyasmit találnak, amire álmaikban sem gondoltak, pedig ott volt az orruk előtt.

A film valós eseményeken alapul: a Boston Globe Spotlight csapata 2002-ben egy nagy port kavaró cikksorozatban leplezte le a katolikus egyházon belül zajló gyerekmolesztálásokat és azok legmagasabb szinten való eltussolását. Az egyetlen papból, akiből az oknyomozó újságíró csapat kiindult, több mint hetven pedofil kerekedett, csak Bostonban. A zsurnaliszták munkája alapjaiban rázta meg az egyházat világszerte. A film egy dicshimnusz a Spotlight csapat hőseihez és minden oknyomozó újságíróhoz, ugyanakkor az, hogy megtörtént eseten alapul, inkább kárára válik. Hogy egy ekkora publicitást kapott incidensre épül, az gúsba köti az alkotók kezét, mivel nagy kockázatot jelent eltérni a megtörtént eseményektől (még egyáltalán ábrázolni is őket, nem csak megváltoztatni). Pedig az író-rendező, Tom McCarthy pont arról híres, hogy piszkosul jól tud drámát írni, elég megnézni A látogató című, filmírás szempontjából tanítani való munkáját.

Persze azért amennyire lehetett, dramatizálta ezt az igaz történetet is. Tökéletes a nyitása: egy vészjósló prológus csak később nyeri el valódi jelentését, azt ezt követő (második) jelenet pedig a régi főszerkesztő távozása és Baron érkezése, aki kívülállóként értelemszerűen színt visz a szerkesztőség életébe, felkavarja az állóvizet, mozgásba lendíti a cselekményt. Ő zsidó, a bíborossal dacoló, a molesztálások áldozatait védő ügyvéd pedig örmény, mindketten kívülállásuk okán figyelnek fel olyan problémákra, amit a helyiek már annyira megszoktak, hogy észre sem vesznek. E történet hősei viszont nem ők, hanem a helyi oknyomozó újságírók, akik jellemfejlődésen mennek keresztül, mivel farkasszemet kell nézniük a nyomozásukat elvből ellenző helyi ismerőseikkel és azzal, hogy ők is évekig ignorálták a molesztálásokról érkező pletykákat. Noha egyikük sem gyakorolja a vallását, végleg kiábrándulnak a hitből, amiben nevelkedtek.

A világgal szállnak szembe: az állásuk és a megbecsülésük forog kockán, miközben az egyház híresen kemény ellenfél és nagyon népszerű a helyiek körében, akik maguk is cinkosok, hisz sokuk tudott a visszaélésekről. Segíti az azonosulást a csapat tagjaival, hogy mi is velük együtt fedezzük fel az egyházat átszövő gyermekmolesztálásokat és azok eltussolását. Munkájuk rengeteg drámaian feszült konfliktussal jár, akadályokat kell legyűrniük, kísértésnek ellenállniuk. És mivel a filmnek nem egy, hanem több főhőse van, az ő csoportdinamikájuk és konfliktusaik is drámaibbá teszik a cselekményt.

Ebben a történetben benne rejlett egy remek krimi és egy konspirációs paranoiathriller lehetősége is, McCarthy viszont – a valósághűség kedvéért – nem merte igazán kiaknázni a koncepcióban rejlő drámai és műfaji potenciált. Ez az átka az újságírói funkciót betöltő filmeknek és a fontos téma választásának: hűnek kell maradni a tényekhez, azaz ezeket a történeteket elsősorban az élet írja. Ebből az igaz történetből inkább egy laza feldolgozást kellett volna készíteni, ami teret enged az alkotók művészi kreativitásának. A Spotlight mindezek miatt csak egy instant Oscar-favorit, amit túlértékelnek mind az újságírók (mert róluk szól), mind az amerikai filmakadémia színész szavazói (mert színészközpontú, sokszereplős darab, jó alakításokkal).

Spotlight – Egy nyomozás részletei

Színes, feliratos, amerikai thriller, 128 perc, 2015, 16 éven aluliaknak nem ajánlott

Rendező: Tom McCarthy

Forgatókönyvíró: Tom McCarthy, Josh Singer

Operatőr: Masanobu Takayanagi

Zene: Howard Shore

Producer: Michael Bederman, Steve Golin, Michael Sugar

Vágó: Tom McArdle

Szereplők: Michael Keaton, Mark Ruffalo, Rachel McAdams

Bemutató dátuma: 2016. február 18.

Forgalmazó: InterCom