Deniz Gamze Ergüven török rendezőnő Mustang című filmje folyamatosan a reflektorfényben van, számos díjat és jelölést gyűjtött be a tavalyi évben (Cannes – Europa Cinemas Label Award, Európa Filmdíj). Szerepelt többek között a miskolci CineFesten (Csiger Ádám korábbi írását a filmről lásd itt), ahol elnyerte a rendezvény fődíját, és bár szerepelt a Golden Globe-jelöltek között is, (Magyarország nagy büszkeségére) a Saul fia elorozta előle a legjobb külföldi filmnek járó díjat. Nemes Jeles László műve rendkívül formatudatos és sokkoló mű, de azért a Mustang sem sokkal marad el tőle: hasonlóan fontos, sőt nagyon aktuális témát taglal.

A Mustang egy észak-törökországi kisvárosban játszódik. Az idilli, tengerparthoz közeli vidék akár Franciaországban vagy az Egyesült Államokban is lehetne. Az iskolából szabaduló, nyarukat megkezdő öt lánytestvér, Lale, Nur, Ece, Selma és Sonay önfeledten szalad haza, fürdik ruhástól a tengerben, incselkedik a fiúkkal, és lop almát a szomszédtól. Azt teszik, amit bármely kamaszok tennének a világon. Csak akkor kezdünk el az öt főszereplővel együtt gyanakodni, mikor hazatérve a lányokat nevelő nagymama éktelen haragra gerjed, amiért unokái tipikus tinédzser módjára viselkedtek. De főként amiatt lesz pipa csemetéire, mert fiánál, a neves jogászként dolgozó Erolnál betelik a pohár, amiért a nő szabad pórázon tartja a lányokat. Erol kvázi házi őrizetbe veszi Lalét és testvéreit, hogy megőrizze szüzességüket, míg férjhez nem adja őket. Gondolhatnánk, az borzasztó sok idő még, hiszen jórészt tizenéves gyereklányokról van szó, ám a vallás által erősen meghatározott patriarchális tradíciók szerint a házasság ideje igen hamar eljön. Így a boldognak tűnő nyáron megkezdődik a szerető testvérek és a csonka család széthullása, ami ellen az öntudatra ébredő Lale egyre agresszívebben lázad.

A Mustang Deniz Gamze Ergüven első filmje, melyben nagyon sok személyes élménye is megjelenik. Ehhez tudni kell a rendezőnőről, hogy 1978-as, ankarai születésű, és még az 1980-as években emigrált Franciaországba. Így már Franciaországban nőtt fel, és végezte iskoláit. Azaz a Mustang értelmezhető önéletrajzi ihletettségű alkotásként is, minthogy a kvázi főszereplő, Isztambulba, Nyugatra költözésre vágyó Lale nagyjából 12 éves lehet a filmben – éppen annyi, amennyi Ergüven is volt franciaországi emigrációja idején.

Persze a Mustang sokkal több egy életrajzi drámánál. Sőt még egy felnőtté válásról szóló coming of age filmnél is. A történet általában szól a gyermeki illúzióvesztésről. Arról a folyamatról, ahogy a már elég érett, tizenéves korában járó egyén szembesül a világ káoszával. Felfedezi, hogy nem minden olyan egyszerű és szép, mint amilyennek a gyerekkor mesés világa sejteni engedte. Vége az egyértelműség korának, vége az idilli, tengerparti gyermekéveknek. Erről szól Az utolsó mozielőadás, a St. Elmo tüze, bizonyos tekintetben az Amarcord, a Maléna, vagy a tavalyi év háborús- és menekült témájú filmjei, A keresés és a Macondo is. Azaz ennyiben Ergüven műve univerzális.

A Mustangban tökéletesen sikerül ezt a folyamatot exponálnia Deniz Gamze Ergüven rendezőnőnek. A kezdő jelenetsorban a mesés tengerparti képek és a nagymama szigora ellenére az otthon gondtalan gyermekévei tárulnak fel. Hiába zárják be a lányokra a ház ajtóit, ők lázadó kamaszokhoz méltó módon kiszöknek a fiúkhoz, vagy éppen egy focimeccsre. Ugyanazt a bulizós, pörgős, szerelemtől túlfűtött kamaszkort élnék Lale és testvérei, mint George Lucas klasszikusa, az American Graffiti hősei, vagy éppen Gaál István Sodrásban című nemzedéki közérzetfilmjének Tisza-parti idilljében fürdőző fiataljai. Vagyis a Mustang megteremti a tökéletes világ érzetét, melybe hirtelen robban be a változás, mint a Sodrásban partjára.

S emiatt az epizodikus építkezés miatt válik rendkívül sokszínűvé és feszültté Ergüven műve. A derűbe lassan-lassan szivárog be a sötétség, szinte észrevétlenül, és a természetesség látszatával, szenvtelen, dokumentarista stílusban jelenik meg a diktatúra a lányok életében. Eleinte nem is gondolnánk, hogy mindez az idill, ez a generációs életérzés-film, ezeknek az aranyos és szép lányoknak az élete sötét fordulatot vesz. Sőt, a Mustang remekül vált és kever hangnemet, a játékidő utolsó harmadáig jellemzője a cinikus humor.

Ami miatt viszont az önéletrajzi „így jöttem-film” vonulat és a coming of age dráma mellett van egy harmadik rétege is a Mustangnak – mely mondhatjuk, a legfontosabb –, az a társadalmi-kulturális közeg, melyben a történet játszódik. Ugyanis akár önéletrajzi filmként, akár coming of age családi drámaként értelmezzük a Mustangot, fontos még egyszer tudatosítani, hogy egy bár hivatalosan (törvényi szinten) felvilágosult, de mikronszinten még mindig a vallás által meghatározott középkori tradíciók befolyása alatt levő társadalom szülötte Deniz Gamze Ergüven, a rendezőnő. Vagyis azáltal, hogy nőként vall gyermekkori élményeiről, nagyon sok társadalmi és politikai kérdést vet fel a Mustang alkotója. Ergüven élményei nem feltétlenül ugyanazok, amelyeket a filmbeli öt testvér átél, de mivel azonos társadalmi nemhez tartoznak, így tapasztalataik mégis hasonlók lehetnek.

Habár Törökországban a nőkre vonatkozó törvényeket az utóbbi időszakban jelentős mértékben liberalizálták (köszönhetően főleg az Európai Uniós csatlakozás iránti vágynak), de az ezer év alatt kialakult tradíciókat pár paragrafussal vagy rendelkezéssel nem lehet csak úgy eltörölni. Igaz, néhány évtizede a családon belüli erőszakkal még egyáltalán nem foglalkoztak a török kormányok, és olyan középkori, brutális szokások voltak érvényben, mint a „becsületgyilkosságok”, melyek értelmében a családra szégyent hozó nők meggyilkolhatók voltak. És sajnálatos módon még ma is előfordulnak ilyen esetek, mint például a 2010-es, mikor egy 16 éves kurd lányt azért temettek el élve, mert idegen fiúkkal barátkozott.

Márpedig a török szokás szerint férjet továbbra is a család választ a fiataloknak. A nőknek már, mint azt a Mustangban is láthatjuk, 15 évesen vége az iskolának és a gyerekkornak is. Kamaszkoruk után a hagyomány szerint a nő feladata, hogy hű társ, anya és háztartásbeli legyen (bizonyos esetekben már 12 évesen is „elkelhetnek” a lányok). Ezért is olyan alacsony még ma is Törökországban a felsőfokú végzettséggel rendelkező vagy dolgozó nők száma.

A Mustang az öt lány sorsán keresztül öt életutat lebegtet meg, aszerint, hogy a testvérek miként szembesülnek azzal a ténnyel, hogy országuk, családjuk ellenük fordul, s nem tanulhatnak, nem dolgozhatnak, még a családi házból sem mehetnek ki, sorsuk a férjük uralma alá tartozni. Elképesztő, hogy például az Ece nevű testvérnek már a házasság előtt, a leánykérőn megmondják, férje másfél évig katona lesz, addig anyósáékkal fog lakni, akik „családjaként vigyáznak majd rá”. Avagy a házi őrizetből (mely szó szerint értendő: rácsok kerülnek az ajtókra és ablakokra) új rabságba kerülhet a házasság révén.

De hasonlóan sokkoló Selma esete is, akit Sonay akaratossága miatt Sonay helyett jelölnek ki kényszerházasságra (egyébként Sonay az egyetlen, aki ki tudja harcolni magának, hogy azzal a fiúval házasodjon össze, akivel őszintén, kölcsönösen szeretik egymást). Mind a leánykérőn, mind az esküvőn látszik, hogy a fiatal fiú sem igen akar semmit a lánytól, a szerelemnek még a szikrája sincs meg a levegőben – de a szülők azért bólogatnak, hogy „a fiatalok láthatóan megkedvelték egymást”. Tragikomikus jelenetek ezek, és azok is, melyek a nászéjszaka után jönnek: nem hiszik el, hogy a csendes Selma még szűz, mivel nem vérzett az első aktus után, így orvoshoz viszik még a nászéjszakán kivizsgálni.

Egy olyan világ rajzolódik itt ki, melyet a feudális jellegű patriarchális tradíciók embertelensége határoz meg. Igaz, szüleik halála miatt a lányok és nagymamájuk, nagybátyjuk által alkotott csonka család viszonylag extrém képződmény, de ezt leszámítva a nagymamát és Erolt is átlagos, ebben a társadalomban normális, tipikus felső-középosztálybeli emberként mutatja be a Mustang. Miként a kérők családját is. Itt végső soron csak Lale és lázadó testvérei számítanak „patológiás esetnek", amiért kiszöknek éjszaka fiúkkal, vagy kényszerből közterületen szexelnek. Az ironikus jelenetsorok miatt azonban mégis a szituációt, a normálisnak beállított társadalmat kezdjük el abnormálisnak látni.

Mert egyszerre vicces és felháborító, mikor például a család ott toporog Selma és férje ajtaja előtt az első aktusuk után, és a véres lepedőt akarják látni. Minden jogtól és intimitástól megfosztott nő lesz Selma, akinek nemcsak a szabadságát vették el, de már a testét is uralják. Ennek szimbóluma az alapjáraton is megalázó, de ebben a kontextusban még szégyenteljesebb nőgyógyászati vizsgálat, melynek során ironikus módon a vagina vizsgálatára alkalmazott eszközökkel a doktor mint férfi behatol a lány nemi szervébe. Amit valószínűleg a férjén kívül tényleg nem érintett még senki, mert a vizsgálatok kimutatják, megvan Selma szűzhártyája. A szülők vaskalapossága, szűklátókörűsége és butasága abszurd módon pont arra kényszeríti a kamaszlányt, amitől a játékidő alatt végig féltették.

De nagyon szép és beszédes szimbólum a Mustangban a leánykérést jelképező ajándék süti is. A kék, szív alakú dobozba csomagolt édesség itt olyan tárggyá válik, mint az ötvenes évek Magyarországán a fekete autó. Már a csomag látványa is szorongást kelt, és mindenki tudja, hogy ha megérkezik az ajándék, valamilyen szempontból vége az életének. A süti a gyermekkor végét jelképezi, és további konnotációi is vannak. Az egyik jelenetben például Lale megjegyzi Ecének, hogy ne zabáljon annyit a sütiből, mert meghízik. Az édesség, mely a kérőtől jön kötelezően, és a szabadságát elvesztő nőnek jár, paradoxon, hiszen íze édes, és az édes pillanatnyi boldogságot teremt. De ez a boldogság csak addig tart, amíg a nyelv ízlelőbimbói érzik a süti ízét, ám utána csak az üres doboz marad. Így lesz ez a házassággal is, és végső soron ilyen a török nő élete is: gyerekkorában még habzsolhatja az életet, álmodhat ebben a rövid idilli korban, utána a ceremónián még övé lehet a főszerep utoljára, játékosan vonakodhat a násznép érkezésekor, aztán viszont alárendelt pozícióba kerül, és rendkívüli módon behatárolt, egyhangú és szürke lesz élete.

Tehát Deniz Gamze Ergüven műve átgondolt, jól megírt, frappáns szimbólumokkal teli, fontos témát taglaló alkotás. Csupán a történet vége felé veszít erejéből, a cselekmény lezárását Ergüven megoldhatta volna másképp is, jóllehet, valószínűleg ez a fordulat számára ismerős, személyes tapasztalat volt. Mindenesetre emiatt megtörik a sztori íve, és kicsit irreálissá, meseszerűvé is válik a Mustang. De egyébként végig fájón hiteles, köszönhetően a kamaszlányok, a gyermekszínészek természetes játékának. Aki nemcsak az öklét rázza, hanem kíváncsi is rá, miért köthető sok aktuális, szexuális bűncselekmény közel-keletről vagy észak-afrikai államokból származó férfiakhoz, mindenképp nézze meg a Mustangot. E filmtapasztalat birtokában például a gyalázatos németországi  történések is értelmezhetőbbek lesznek, melyek gyökere, hogy sokan az iszlám tanításokat és a vallást használják fel a férfi nő feletti (szexuális)  hatalmának legitimálására, miként az a szekularizáció előtti, keresztény és feudális hagyományok által meghatározott Nyugat-Európában is tetten érhető volt. S nagy probléma, hogy bizonyos arab országokban a nők elleni erőszakot még nem helyezték törvényen kívül, márpedig, ha a megalázást és a szexuális támadást nem ítéli el a hatalom, akkor sajnos nem várható el, hogy néhány szélsőséges, fundamentalista vagy szadista férfi emberi módon bánjon a másik nem tagjaival, akár otthon, akár Nyugaton. Holott a szerelmet nem lehet erőszakkal vagy mesterségesen felkelteni, a házastársi hűség pedig nem egyenlő azzal, hogy a nőt állatként, sőt eszközként lehet használni. Szerencsére Törökországban jelentős reformok indultak meg az utóbbi évtizedekben, s reméljük, Deniz Gamze Ergüven műve népszerűsége miatt még több török nő részesül ezentúl sokkal emberibb bánásmódban.

Mustang

Színes, feliratos, francia-katari-német-török dráma, 97 perc, 2015

Rendező: Deniz Gamze Ergüven

Forgatókönyvíró: Deniz Gamze Ergüven, Alice Winocour

Operatőr: David Chizallet, Ersin Gok

Zene: Warren Ellis

Producer: Charles Gillibert

Vágó: Mathilde Van de Moortel

Szereplők: Lale (Günes Sensoy), Nur (Doga Zeynep Doguslu), Ece (Elit Iscan), Selma (Tugba Sunguroglu), Sonay (Ilayda Akdogan), Erol (Ayberk Pekcan), Dilek (Bahar Kerimoglu), nagymama (Nihal G. Koldas)

Bemutató dátuma: 2016. január 21.

Forgalmazó: Mozinet

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!