Manapság nemcsak szükségszerű, de divatos is éjszakai életet élni. Sokunk nem a régi világ, nagyszüleink, szüleink bioritmusa szerint működik, már csak foglalkozásából kifolyólag sem. Nem fekszünk le korán, hogy még korábban tudjunk munkába indulni. De, ha igen is, akkor sem vagyunk képesek éjfélnél előbb ágyba bújni. „Éjjel nem tudok aludni, nappal nem tudok felkelni” – van egy ilyen Facebook-csoport is, s ezt a jelenséget sokan ismerjük. Éjjeli baglyok vagyunk, akiknek nemhogy életmódjává vált a kevés alvás, de egyenesen dacolnak is a fejük álomra hajtásával – míg ki nem dőlnek.

Már, ha kidőlnek. Az alvás ugyanis, jobb, ha tudatosítjuk, nem játék. Állítólag közel félmillió ember szenved krónikus, azaz állandósult insomniában, álmatlanságban. Az alvászavar ugyanolyan betegség, mint a diabétesz vagy a magas vérnyomás, mely kapu több, igen csúnya kórhoz is. A kutatók szerint aki napi 3-4 órákat (vagy kevesebbet) alszik csupán, annak élete fokozatosan rövidül (habár paradox módon a túl sok, 9-10 órás alvás is káros – ki érti ezt). S, ha valaki egyfolytában nem alszik hosszú ideig, annál súlyos szívbetegség vagy cukorbetegség alakulhat ki. De ez persze csak a jéghegy csúcsa, mert még nem szóltunk az ezeknél talán sokkal rosszabb mentális leépülésről. Tartós alvásmegvonás után az ember levert lesz, ez a levertség pedig átcsaphat depresszióba vagy skizofréniába is, sőt, előjöhetnek bizarr hallucinációk. Vagy legjobb esetben az ember szimplán összeesik.

A fentieknek némileg ellentmond az a magyar két lábon járó tudományos csoda, akit Kern Pálnak hívtak. Kern 1915-ben szenvedett fejsérülést az első világháborúban, és ennek következtében nem tudott többé sem pislogni, sem aludni. Azonban csodával határos módon még 40 évig élt (szerencsétlenségére megérte a második világégést is), és az orvosok számára máig érthetetlen módon ép elméjű és egészséges maradt.

Mindezt nem azért soroltam el, hogy az olvasót hipochonderré tegyem, hanem mert Dési András György és Móray Gábor Az éjszakám a nappalod című első egészestés játékfilmjének is az álmatlanság a témája, vagy inkább az alapkonfliktusa. S ez a megkülönböztetés nem csupán szófordulat, hanem nagyon is fontos kitétel, minthogy éppen ezért nem képes Az éjszakám a nappalod tisztes iparos munkánál többnek lenni.

Novák egy színtelen-szagtalan átlagember, aki elektrotechnikusként biztos egzisztenciát tudhat maga mögött, ráadásul munkahelyén (egy repülőtéren, ahol gépek fekete dobozait szedi szét) összejön Barbarával, akitől hamarosan gyermeke is fog születni. A gond csak az, hogy nagyjából az örömhír kiderülésével egy időben alvászavarai lesznek. Pontosabban Novák egyáltalán nem tud egy szemhunyást sem aludni. Ezért elmegy orvoshoz, ahol megmondják neki, hogy sürgősen vizsgálatoknak kell alávetnie magát, mivel a krónikus nem-alvástól egy-két héten belül megbomlik az elméje. Így minden mindegy alapon, éjszakánként, „fitten és frissen” ellóg otthonról, és lebujokban, kocsmákban, egyéb szórakozóhelyeken múlatja idejét a kakaskukorékolásig. Szerencsétlenségére az egyik bárban összefut a különös piti gengszterrel, Volffal és veszélyes társaival, az agresszív Turival, a zakkant Gidával és a flúgos Flórával. Akik gátlástalanul kihasználják Novák kétségbeesettségét és bizonytalanságát, így a férfi a bűn útjára sodoródik, és még gyorsabban kezd el lefelé száguldani a lejtőn.

Az éjszakám a nappalod tehát egy tipikus film noir sztorit ad elő, igaz, ezúttal a femme fatale-ok nem is annyira veszélyesek. Mindenesetre az alaptörténetről joggal juthatnak eszünkbe olyan sötét klasszikusok, mint a Kettős kárigény vagy a D. O. A., melyekben tudjuk vagy sejtjük, hogy egy lőtt seb vagy az antagonisták által okozott fertőzés miatt a főszereplő valószínűleg meg fog halni. Novák esetében is ez teszi különlegessé, nagyon izgalmassá a koncepciót, hiszen már a második vagy harmadik jelenetben kimondják, hogy ha a férfi nem alszik, meghal. És neki bizony nincs olyan szerencséje, mint az említett Kern Pálnak, azaz a nem alvás már pár nap után durva blackoutokat és hallucinációkat eredményez nála.

Ami megkülönbözteti Novákot a klasszikus noirok főhőseitől, az fejlődésének iránya, vagy inkább jellege. A noirhősök általában nagyon is aktív, maszkulin férfiak, akik azt hiszik, elég tökösek ahhoz, hogy megoldják a rájuk bízott feladatot vagy az előttük álló küldetést. De legalábbis, mint az említett D. O. A. főszereplője, mérgezett egérként próbálják legalább felgöngyölíteni, miért is kell meghalniuk. Azaz a noirhős hiperaktív, de folyamatosan passzivizálódó, maszkulin identitását fokozatosan elvesztő antihős, aki sokszor megalázó módon még eszméletét is veszti, és kiszolgáltatottja lesz az antagonistáknak vagy a femme fatale-nak (a Gyilkosság, édesem vagy a Csókolj halálosan jó példák erre).

Novák viszont érdekes módon a thrillerek karaktereivel is közösséget vállal, ha útja a noirhősével megegyező is. Az éjszakám a nappalod antihőse sokáig már-már idegtépően passzív, csak sodródik az árral, és fokozatosan kezdi átvenni a vezetést. De érződik az alkotók azon törekvése, hogy lebontsák ezeket a műfaji kliséket, mert a klasszikus thrillerhősökkel (mint az Észak északnyugat vagy a Bourne-trilógia hőse) szemben Novák csak egy pillanatra, a történet végén aktivizálódik, hogy aztán vissza is süllyedjen a passzivitásába.

Az éjszakám a nappalod alapvetően tehát egy izgalmas neo-noir bukás-, vagy inkább lecsúszástörténet, melynek képi világa is noiros. Vagyis az alapszituáción kívül a vizualitásra is azt mondhatjuk, hogy érdekfeszítően remek. Sőt, Dési András György és Móray Gábor műve az igazi látványfilm, mert (sajnos) a látvány a történet fölébe kerekedik. A képekért felelős Csukás Sándor operatőr és a látványtervező Pater Sparrow nevét mindenképp ki kell emelnünk, mert mintegy önálló alkotókká lépnek elő. Az éjszakám a nappalod ugyanis már főcímében (mely egy kiváló klip – de erről később) megalapozza a történet neo(n)-noir hangulatát.

Budapest már kicsit unalmas helyszín olyan szempontból, hogy Magyarországnak vannak egyéb, érdekes városai is (például Debrecen, Miskolc, Pécs, Győr vagy akár Sopron is irtó különös atmoszférát árasztanak éjszaka), bár nyilván anyagi okai (is) vannak annak, hogy a magyar rendezők elkerülik a „vidéki” forgatást. Mindenesetre a főváros éjszakai életének szépségeit, szürrealitását maximálisan sikerült megragadnia az alkotópárosnak, illetve Csukásnak. Gyönyörűek a nyitójelenet egymásra fényképezett esti városképei, melyek árasztják magukból az agyi fáradtság és a kínzó álmatlanság hangulatát, az insomnia halálos tünetei képileg is megjelennek.

Amit pedig Pater Sparrow művelt a neonokkal, illetve különböző ledekkel, az szintén dicséretre méltó. Az 1 című 2009-es sci-fit rendező és a Peter Strickland-féle szürreális Duke of Burgundy képi világáért felelős Sparrow előző műveihez hasonlóan mesterien alkotta meg a világító, lidérces hallucinációként is értelmezhető cselekményvilágot. Pedig nagyrészt a realitás talaján maradunk, de be-befigyelnek apró mozzanatok, felbukkannak az adott környezetbe nem illő vagy legalábbis figyelmünket felkeltő tárgyak. Például ilyen az, amikor egy raktárban vagy mikor egy szeméttelepen régi, antik szobrok kerülnek elő a szemétből. Állítólag a minta a Szárnyas fejvadász és a Lidérces órák volt, de akár a Kék bársony és a magyar Kontroll vagy a nem is olyan régi Isteni műszak is eszünkbe juthat.

A díszlet tehát zseniális, tökéletesen sikerült leképezni ezáltal a nem alvás és a halálközeliség, a valóság és az álomvilág, a felébredés és elszunnyadás köztes állapotát. Melyhez még nagyban hozzájárul a kiváló zene – jórészt Zságer Balázs alias Žagar hozzáértését dicséri. Žagar szintén Ridley Scott művét, illetve annak zenéjét szerző Vangelist tekintette mintának, de sok ihletet nyert Az éjszakám a nappalod megalkotásához Angelo Badalamentitől is, aki David Lynch (szinte) állandó alkotótársa volt.

Apropó, Lynch. Külön kiemelendő a főcím, melyhez Žagar a Twin Peaks egyik betétdalát, a Mysteries of Love-ot éneklő Kid Moxie-t kérte fel. Ennek eredménye pedig egy olyan ütős klip lett, melyből keveset láttunk eddig magyar filmben, talán csak a Szépek és bolondokban vagy a Kontrollban találkozhattunk hasonlóval. Szubjektív, szemmagasságból felvett képeken tárul elénk a budapesti utca és betonrengeteg, miközben imitt-amott az épületeken feltűnnek a neont imitáló betűkkel kiírt stábtagok nevei, mintha cégtáblák lennének. Közben pedig a Twin Peaksből ismerős énekesnő hipnotikus hangja szól. Ha másért nem, emiatt érdemes beülni Dési András György és Móray Gábor művére.

Akkor mégis mi a baj ezzel a filmmel? Hát ez az! Miért kellett, hogy baj legyen vele, mikor adott egy ütős alapszituáció és egy szuggesztív, nagyon erős vizuális koncepció. Sajnos a forgatókönyv és a karakterek, azaz a beltartalom kinyírja Az éjszakám a nappalodat. Lehetne persze kamuzni, hogy itt filmről lévén szó, a látvány a lényeg, abban minden benne van, a történet csak ürügy stb. stb. stb. Nem, ezzel nem lehet védekezni, főleg úgy nem, ha az alkotók maguk is azzal népszerűsítik a filmet, hogy az Európai Unió MEDIA programjának támogatását és Francis Ford Coppola forgatókönyvírója (James V. Hart) és Martin Sherman híres drámaíró elismerését vívta ki a szkript, melyen állítólag 10 éve dolgoztak már.

Ez a 10 év azonban, úgy látszik, inkább kárára vált a sztorinak. Vagy nem tudjuk, mert, hogy nagyon el van szabva valami, az biztos. Ugyanis a cselekmény nem Novák traumájáról szól. Mármint igen, vannak víziói, néha szét-szétcsúszik a főhős, és várjuk, mikor kattan be. De azt aztán várhatjuk! Mert amiről Az éjszakám a nappalod valójából szól, az egy nagyon buta, túlcsavart és logikátlanságokkal teli rablós-gengszteres sztori. Igen, Novák egyre inkább belesodródik ebbe a bűnbandába és ügyleteikbe, és ha nagyon megizzasztjuk magunkat, bele lehet magyarázni, hogy ez csupán az alvási nehézségekkel küszködő férfi éber lidércnyomása (hiszen feltűnő, hogy egészen a cselekmény utolsó harmadáig a banda és Novák magánélete szinte nem is találkozik, és az utolsó jelenetekben is csak Barbara és Flóra, a két nő kerülnek kontaktusba).

Ez azonban nem nyer megerősítést, és az, hogy Novák kialvatlan, csupán néhány „bevillanásnál" realizálódik (mikor például az autóban ülve egy szembe jövő kocsit hallucinál és vészfékeznie kell). Sőt erről a fickóról egyáltalán nem hisszük el, hogy kialvatlan. Az emberek szeme alatt ugyanis már egy nap alvásmegvonás után is éktelen nagy szarkalábak lógnak, arcuk beesik, és durván belassulnak. Novák viszont nem Kern Pál, ha van is valami az agyával az orvosok feltevése szerint, így produkálnia kéne ezeket a tüneteket. De Czukor Balázs már megjelenésében, hát még igen gyenge színészi teljesítményében rettenetesen hiteltelen a szerepben.

Ami nagy gond, hiszen nekünk az ő betegsége miatti lecsúszástörténetét kellene látnunk. Ehelyett azonban képtelenség Novákkal azonosulni, azt a pár bevillanást és hallucinációt leszámítva egyáltalán nem egy alvászavaros neo-noirnak tűnik a sztori. Volf és félnótás bandája akcióznak, „tolják a bizniszt", és Volf, a bandavezér totálisan logikátlan módon konspirációkat szövöget, köpönyeget forgat. A teljesen idegen Novákot győzködi, hogy menjenek ki ketten Moldáviába, majd egy másik jelenetben már le akarja dobni a férfit egy épület tetejéről.

A legbénább, legmegdöbbentőbb módon irreális jelenet vagy jelenetsor pedig pont az utolsó, katartikusnak szánt leszámolás. Az még nem is lenne baj, hogy Novák munkahelyén egy repülőgépet kell feltörni értékes karórák miatt, azonban ahogy ezt kivitelezik, és amilyen fordulatok zajlanak ezalatt a jelenetsor alatt, az már botrányosan idétlen. Még akkor is, ha a film készítői szerint ez egy „fekete komédia”.

Érdekes, mert amúgy Az éjszakám a nappalod nem vicces. Van benne egy-két mulattató megmozdulás, de az alkotók részéről a fekete komédia megjelölés inkább „elsősegély”. Hiszen manapság szokás rásütni mindenre ezt a jelzőt, mert akkor lehet, másképp tekintünk majd az adott filmre. Az Isteni műszak esetében mondjuk még nagyon is jól működött ez a műfaji megjelölés, mivel Bodzsár remek kis noirját végig uralta a fekete humor. Itt viszont legfeljebb a kattant, Turi nevezetű bandatag szolgáltat poénokat, melyek főként bölcsészes, hindus beszólásaihoz kötődnek – melyek amúgy sajnos három másodperc után rém idegesítőekké válnak. Érezhető, hogy személyében egy lynch-es, vagy inkább Guy Ritchie-s (Dési András György és Móray Gábor is Guy Ritchie-re hivatkozik filmjük kapcsán, mint az utóbbi időben sok magyar zsánerfilm-készítő) karaktert akartak megalkotni. De ebben a tekintetben is Bodzsár Márk munkája sikerült jobban, minthogy az ottani idióta, a szamuráj mentős Tamás annyira abszurdra sikerült, hogy már szerethető. Itt viszont Turi csak mérsékelten vicces, inkább idegesítő jelenség.

Továbbá, ha már a karaktereknél és a színészeknél tartunk, szembeszökő itt is, ki a színházi veterán és ki a filmszínész. Meglepő módon az amúgy remek Anger Zsolt Az éjszakám a nappalodban Volfként fájóan ripacs, túljátssza egyébként sem jól megírt karakterét. Túl teátrális, és tökéletesen hiteltelen bűnözőként. Pedig a másik magyar noirkísérletben, A nyomozóban többek között neki köszönhető, hogy Gigor Attila műve egy emlékezetes szerzői zsánerfilm lett. De éppen azért, mert Anger visszafogott, hűvös karaktert játszott, és finom rezdülésekkel érzékeltette az érzelemmentes boncnok emberségének felébredését. A túl extrovertált és irreális Volf karakterében nem találta önmagát, idegen volt tőle a szerep.

Czukor Balázsnak pedig, mint már említettem, nem sikerült ezt a kiégő, álmatlan, kialvatlan, tragikus sorsú figurát hitelesen megformálnia. „Nappal dolgozik, éjszakánként az utcákat járja: olyan helyekre és olyan emberek közé keveredik el, akiknek nem is álmodott a létezéséről. Bulizik, ismerkedik, élvezi a kettős életet, mindazt, amit ez az eddig ismeretlen Budapest kínál. Mire megszólal a vekker, mindig éppen sikerül visszabújnia a közös ágyba” – bizonygatják az alkotók ezt, és azt is, hogy a főhős tulajdonképpen nem álmatlanságban, hanem „kapunyitási pánikban" szenved, az apaszereptől és a felelősségvállalástól fél. Nos, ez nem nagyon domborodik ki Novák történetéből, és nem mondanám, hogy élvezi a bulizást, ami inkább szükséges rossz számára – ő aludni szeretne, feleségével, és egyáltalán nem érződik, hogy „kapunyitási pánikja" lenne. Hogy ez a forgatókönyv vagy Czukor Balázs hibája, kérdéses – talán mindkettőé.

A legjobb munkát a két nő (Szamosi Zsófia és Pálos Hanna) és a Novák munkatársát játszó Scherer Péter végezte. Szamosi Zsófiát, a Novák feleségét alakító színésznőt is színházból, pontosabban Pintér Béla társulatából ismerhetjük, azonban ő meglepően természetes és visszafogott, ami talán annak is köszönhető, hogy a remek magyar pszichológiai drámasorozatban, a Terápiában is főszerepet játszott, így tudja, mit jelentenek az apró lélektani rezdülések. Kár, hogy nem ő a főhős, sokkal többet adhatott volna át tapasztalatából, mint Czukor Balázs.

Meglepően jó Scherer Péter is, aki egy ideig be volt skatulyázva Kapa szerepébe Mucsi Zoltán partnereként, ám itt mégis képes ebből kitörni. Szintén kár, hogy Novák munkatársaként amolyan Kabos Gyula-féle komikus mellékszerepet kapott – és hát, mint Volf esetében, nála is túl sok a trágárság. Amitől ugyebár nem lesz semmi hitelesebb, legfeljebb modoros. (De ez a magyar filmek általános problémája, hogy az alkotók azt hiszik, a bazdmegeléstől és a gecizéstől reálisabbak lesznek a párbeszédek.)

Hasonlóan háttérbe szorul Pálos Hanna, pedig pár megnyilvánulásából látszik, hogy lenne benne potenciál, csak a karakterét írták meg sztereotip módon butára. Flóra az a tipikus, „szőkenő”, akiről a viccek és a bárgyú romantikus komédiák szólnak. Ezt Pálos Hanna kétségtelenül jól formálja meg, és elő-előbújik valami plusz még így is a karakterből, de sajnos Flórának nem tudnak olyan dramaturgiai funkciót adni, amitől fontossá válna figurája, amitől egy kötelező komikus elemnél, dekoratív elemnél több lenne (kivéve persze az utolsó, bugyuta nagyjelenetet). De hangsúlyozzuk: ez nem a színésznő gyengesége, ő a legtöbbet hozza ki ebből az idióta karakterből.

Az éjszakám a nappalod tehát egyszerre zseniális és gyenge film. Zseniális, mert audio-vizuálisan páratlanul megkapó, részletesen kidolgozott – nagyon erős atmoszférával bír. Viszont gyenge, mert a bugyuta, irreális és átélhetetlen történettel nem képes szinkronba kerülni ez a remek képi-hangi világ. Az alkotók referenciaként Rejtő Jenőtől kezdve Shakespeare Szentivánéji álom című színművén, a Mester és Margaritán és Sándor Pál Ripacsokján át Guy Ritchie-ig bezárólag rengeteg művet és szerzőt felsorolnak, s hol a kapunyitási pánikot, hol Budapest éjszakai életét jelölik meg témaként. Ebből az eklektikából azonban Dési András György és Móray Gábor filmjében nem kápráztatóan posztmodern sokszínűség, hanem a káosz kerekedik ki. Mármint rossz értelemben, hiszen Az éjszakám a nappalod érezhetően csapong, nem tud egyik vagy másik koncepcióra koncentrálni, pont a legérdekesebb dolog, a kiindulási álmatlanság problémája sekélyesedik el. Drámának túl felszínes, thrillernek klisés, komédiának humortalan (bár a szürreális esküvői jelenet, melyben a fiatal ara lenyeli a vőlegény gyűrűjét, már-már David Lynch Kék bársonyát idézi). Nagy kár érte, pedig, ahogy a szintén gyengeségei miatt elhasaló év eleji Parkolóban benne volt egy Kontrollhoz, de legalább egy Isteni műszakhoz hasonló, potenciálisan kultikus szerzői műfajfilm lehetősége. Így a színötös képi-zenei világ és az épp, hogy elégséges történet átlagából közepesnél jobbat nem érdemel.

Az éjszakám a nappalod

Színes, magyar thriller, dráma, 102 perc, 2015.

Rendező: Dési András György – Móray Gábor

Író: Dési András György – Móray Gábor

Kép: Csukás Sándor

Látvány: Pater Sparrow

Vágó: Roszik Gergely

Hang: Ifj. Erdélyi gábor

Zene: Zságer Balázs (Žagar)

Jelmez: Berzseni Krisztina

Gyártásvezető: Fülöp Péter

Producer: Kántor László

Szereplők: Novák (Czukor Balázs), Barbara (Szamosi Zsófia), Volf (Anger Zsolt), Gida (Kovács Krisztián), Turi (Vajda Milán), Flóra (Pálos Hanna), Pocak (Scherer Péter)

Forgalmazó: A Company Hungary

Bemutató: 2015. november 26.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!