Mivel egy adott probléma nem csak újabb problémákat generált, hanem kezdeményező szellemet is, féléves zárva tartás után ismét látogatható az Egri Képtár, ahol a megmaradt klasszikusok mellett már kortárs műalkotásokkal is találkozhatunk. Hiánypótló munkákkal, azaz régiségek felé forduló fiatal művészek parafrázisaival és sok éves szakmai tapasztalattal rendelkező, elismert alkotók (Simonyi Emő, Molnár Kálmán, Pál Csaba, F. Balogh Erzsébet, Lévay Jenő, Kótaki Tamás, Koroknai Zsolt, BMZ, Szilágyi Rudolf) munkáival egészült ki az a képanyag, ami nem is olyan régen vált hiányossá.

Minek köszönhető ez a gyorsaság? Egy felhívással kezdődhetett minden, mely lényegében parafrazeálókká tett kortárs művészeket. A névsor többnyire fiatalokból áll, zömében az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének egykori és mai növendékei: Bakos Natália, Bárdosi Katinka, Barra Nikolett, Barsi Annamária, Boros Réka, Bozi Anna, Csomós Nikolett, Farkas Adrienn,  Gulyás Andrea, Halász Noémi, Herenyik Zsuzsanna, Lichner Barbara, Lipkovics Péter, Maharita Szabrina, Nagyvári Csaba, Ozsvát Sára, Simon Tímea, Tóth Gréta, Török Zsolt, Vágó Zsanett , Vályi Péter, Vincze Dániel. Ha végiggondoljuk, valóban rájuk, a fiatalokra jellemző leginkább az az útkereső magatartás, mely olykor félbehagyott, elsietett dolgokat eredményez. A kapkodásnak tűnő viselkedés viszont nagyon is direkt, érthető, ésszerű, sőt kérhető választási forma lehet bizonyos esetekben. Mikor például bizonytalanság vesz körül minket, vagy azt látjuk, hogy a megszokott dolgok hirtelen eltűnnek az életünkből, illetve érezzük, hogy kicsúsznak a dolgok az irányításunk alól, ésszerűnek tűnhet inkább csak tervezni, mintsem formálni.

A kellemes szürkészöld árnyalatú falszín is kevés volt ahhoz, hogy a képtárban sétálva nyugalmat érezzek. A friss munkákat figyelve a régi klasszikusok mellett olyan gondolataim támadtak, melyek saját bizonytalanságaimról is szóltak. Egyszerű, könnyű, gyors megoldásokat láttam a falon, a néha kissé merevnek tűnő, időigényes és időtálló klasszikusok helyett/mellett. „Veszejthető!” – Mondtam magamban. Annyi dolog van az életemben és mindenki más életében, amit féltünk, amit nem eresztünk, amit fenntartani kívánunk, és ennek ellenére elveszítünk. A veszejthető dolgoknak értelme van. Előrelátást, következetességet, körültekintést igényel, hogy felismerjük mennyi időt érdemes fordítani valaminek a megszerzésére vagy elkészítésére. A már megszerzett tapasztalataink is segíthetnek minket abban, hogy eldöntsük mi mennyire értékelendő.

A megnyitón a veszendőség fokozatosságára hívta fel figyelmemet Lévay Jenő képzőművész és Ittzés Gergely fuvolaművész Távozó képek, elfogyó hangok című performansza, amely gyors léptekben mutatta be az anyagi dolgok formálhatóságát és tünékenységét.

A megnyitóbeszéd őszinteséggel és emberi érzésekkel dúsított szövegként segítette a megértést. A küszködéstől a megkönnyebbülésig azonosulhattunk mindennel, amin a szervezők átmentek. Átláthatóvá vált az is, hogy a kiállítás anyagának teljessé tevését segítő alkotók milyen egyszerűen azonosulni tudtak a képtárt érintő változásokkal, és annak hatásaival. A szervezők a megújult kiállítási anyaggal kapcsolatban is mérlegeltek. Felismerték, hogy a parafrázisok mellet ismernie kell a befogadónak a kiinduló alkotást is, hogy a ráismerés öröme átélhető legyen. Ezt segítik a hiányzó festmények fotói, adatai, továbbá a hosszabb vagy rövidebb terjedelmű leírásokat tartalmazó táblák. A képanyag teljessé tevése részben valósult meg, ugyanis vannak olyan klasszikusok, melyeket még pótolni kellene egy-egy átirattal, csakhogy a témája miatt próbára teszi az egyébként lelkes és tenni akaró művészeket. Ezzel kapcsolatban talán nyitottan maradtak még lehetőségek.

Végezetül megemlíteném a Dobó István Vármúzeum két korábbi időszaki kiállítását, melyek már hasonló tekintetben bizonyítottak. A Fazonigazítás és a Hungarikonok című tárlat lényege egyaránt az újragondolás volt, beszéljünk akár műalkotásokról, akár használati tárgyakról. Van, ami van, és van, amiből több lesz. A variálás többszöröz. Van, ami van, és van, amiből mást csinálnak. A variálás újít. Van, ami nincs és helyettesíteni kell. A variálás emlékeztet. A Klasszikusok újragondolva című kiállítás helyettesítő, hiánypótló szándékkal jött létre, az emlékeztető szerepét vállalta. Néha csak felsejlik, néha teljesen egyértelmű minek a pótlója egy-egy mű, és mivel az emlékeztetésnek annyi variációja lehet, hagy hívjam fel a figyelmet a kiállítás folytatására, mely az egri Zsinagóga Galériában (Kossuth Lajos utca 17.) tekinthető majd meg. Ez a tárlat a Klasszikusok újragondolva – Parafrázisok 2. címet viselve sorakoztatja tovább az Egri Képtár képeinek hiánypótló variációit, és itt szembesülhetünk azzal, hogy mi mindent lehet akár többszörösen is újragondolni.

A Klasszikusok újragondolva című kiállítás az Egri Képtárban látható 2015. június 20-tól szeptember 30-ig, a Zsinagóga Galériában látható anyag szeptember 13-ig.

Fotók: Halász Noémi