Káosz és rend – mely szélsőségek között az univerzum mozog. Előbbi jön magától, utóbbinak fenntartására ezúttal az ún. Őrzők esküdtek fel, akik megalapították, s a mai napig irányítják a Zöld Lámpások alakulatát, a maguk szigorú szabályai szerint. Hal Jordan, a vakmerő vadászpilóta egyszer csak önakaratán kívül, a semmiből csöppen bele ebbe a számunkra eddig ismeretlen, "intergalaktikus rendfenntartó" erőbe, s csakhamar el is fogadja küldetését. Miként a legtöbb DC karaktert – bár ez mára közhellyé silányult, és korántsem igaz –, a Zöld Lámpást is isteni mivolta teszi kevésbé emberközelivé, hisz az ő dolga a világ feletti őrködés és a béke fenntartása. Ezt orvosolni kívánandó, Johns kerít néhány magánéleti konfliktust választott hősének – az űr sötétjében készülődő gonosz erők mellet szembe kell nézzen gyermekkori traumájával, családi konfliktusaival, és személyes indíttatású ellenségeivel is.  Így Hal nem csak a taglalt fogalmak távoli végpontjai, hanem a világegyetem konfliktusai között is cikázik. Mert ugye van egy parányi ellentmondás abban, hogy a rendet szabad akaratú egyének igazgassák, s ebbe hősünk csakhamar bele is fut, hisz a jó, az igazság vagy az erkölcs fogalma relatív. Valami nincs rendben ezekkel az Univerzum Őrzőivel, akik – csak hogy az extremitások számát gyarapítsuk – épp olyan alacsonyak, mint amilyen hatalmasak.

Mindazonáltal a Zöld Lámpástól – szerencsére – távol áll bármiféle moralizálás és filozófiai kérdésfelvetés. A kisrealista magánéleti problémák, esetleg aktuálpolitikai felhangokkal bíró mesélés pedig szintúgy nem kenyere Johnsnak. Klasszikus szuperhőstörténettel van dolgunk, ami alapvetően az akcióban bontja ki cselekményét, azzal a különbséggel, hogy ezúttal sokkal szövevényesebb, és nagyobb volumenű történetet ígér, az öncélú ökölharcokat pedig inkább kerüli. Az bunyónak most még nincs akkora tétje, egyenlőre még senki sem akarja elpusztítani a Földet (nem úgy, mint a mozi verzióban), az izgalmat  inkább a sűrűsödő titkok és kérdések, egy-egy panelben nyitva hagyott történetszálak biztosítják, oldalról oldalra.

Mindehhez remekül asszisztál Ivan Reis, aki ugyan nem bír olyan rögtön felismerhető – de azért még bőven közönségbarát – stílussal, mint Steve McNiven, Mike Deodato vagy David Finch (mindnyájukkal találkozhatunk az Új Bosszú Angyalai kötetekben), de messze az egyik legszebb látványvilággal dolgozó és legszínvonalasabb rajzoló a DC-nél. S bár ezt általában csak akkor említi meg az ember, ha baj van vele, most a páratlanul érzékeny színezése miatt kell szóba hoznunk Randy Mayor nevét is.

A Kezdet Titka csak egy szelete ennek a hatalmas történetfolyamnak, ami ügyesen elhúzza előttünk a mézes-madzagot. Mi lesz William Handellel? Miként következik be Sinestro pálfordulása? Mi az a Legsötétebb Éj? Hogyan alakul Hal és Carol kapcsolata? Mi a sárga szín titka? Ezekre a kérdésekre nem most kapunk választ, de a kötet így is teljesíti feladatát: sikeresen lefektette a Zöld Lámpás-univerzum alapjait, amiben megismertük a fő-, és mellékszereplőket, ellenségeket, illetve helyszíneket. Annál szomorúbb tehát, hogy itthon nem folytatódik a sorozat.

A magyar Zöld Lámpás-kötet – hőséhez hasonló – magánnyal áll be az olyan címek mögé, mint a Grimm meséket újragondoló Fabulák, a Bosszú Angyalainak alternatíváját kínáló Különítmény, a Grant Morrison tollából származó Új X-Men, illetve a megszűnt Panini lapokat folytatni kívánó Újvilág: X-Men kötet, vagy személyes kedvencem, a szinte már elfeledett Torony – Egy kacsa szíve, esetleg a motorosokról szóló Joe Bar Team. Mindegyik sorozatban gondolkodott (vagy legalábbis gondolkodhatott volna), de nem jutottak egynél tovább. Talán majd legközelebb.


Zöld Lámpás: A Kezdet Titka (2011)

Írta: Geoff Johns

Rajzolta: Ivan Reis,Oclair Albert

Fordította: Polyák Béla